History museum

A múzeum

A régi művelődési ház épülete, a Múzeum első otthona

Az első Gyergyói Múzeum szervezése már 1902-ben elkezdődött, ahol több száz leltári tárgy gyűlt össze az évtizedek folyamán, ám az anyag 1944-ben, a háborús körülmények között megsemmisült. A XX. század elején az összegyűlt muzeális tárgyak egy része a helyi örménység adományaiból került ki. Többek között Tarisznyás Márton nagyapja, akkor még ifjú Tarisznyás János több, mint húsz régiséget adományozott a gyarapodó "Múzeum-Egyletnek".

Az újrakezdés 1950-51-re tehető, Tarisznyás Márton és Karácsony János kezdeményezésére. Tarisznyást, a Marosvásárhelyen megkezdett muzeológusi tevékenysége után megbízzák a gyergyószentmiklósi múzeum megszervezésével.

A Múzeum megalapítása és első kiállításának megnyitása (a régi Művelődési Házban) 1952-ben történt, s az ezt követő években folytatódik a múzeum anyagának gyarapítása, ekkor a múzeum dr. Csiby Andor és Bálint Ákos tanító vezetése alatt működik.

A Múzeum második székhelye, a Mozi emeletén

A Gyergyói Rajoni Múzeum 1956-ban költözik a Mozi épületébe, anyagát és vezetését 1956. szeptember 17.-én Bálint Ákostól veszi át Tarisznyás Márton, aki egyetlen alkalmazottja volt a nehézségekkel küszködő Múzeumnak. Az anyagiak, a személyzet, a kiállítási felületek hiánya emberfeletti kihívást jelentett az egyszemélyes múzeumnak. Az ezt követő években a fiatal, agilis múzeumigazgató vezetése alatt gyarapodni, fejlődni kezd a Múzeum: 1958-ban megszervezik a természetrajzi részleget, és 1961-ben sikerül beköltözni a jelenlegi műemléképületbe, ahol a további évek során felújítások, épületbővítések történnek. Elkezdődnek a szárhegyi ásatások, 1970-ben pedig megalapítják a "Karácsony-képtárat", illetve 1972-ben "Az erdő néprajzából" címmel készül állandó kiállítás, s ugyanebben az évben a Múzeum színvonalas tudományos ülésszaknak ad otthont a múzeumban és a szárhegyi kastélyban. Néhány év múlva, 1977-ben egy újabb tudományos konferencia keretén belül kerül sor a Múzeum megalapításának negyedszázados évfordulós ünnepségére. Tarisznyás irányítása alatt a Múzeum működése rövid időn belül egyre nagyobb területeken nyilvánult meg. Kezelésbe vette a gyergyószárhegyi Lázár-kastély romjait, megindította a Súgó cseppkőbarlang szakszerű feltárását, feltérképezését és működtetését, ugyanakkor megkezdődött a szabadtéri részleg, egy kis skanzen létrehozásához szükséges objektumok betelepítése.

A jelenlegi székhely a bővítések idején, a '70-es években

Tarisznyás ugyanakkor különleges gondot fordított a gyergyó-vidéki műemlékek feltárására, védetté nyilvánítására és gondozására. A '70-es években széleskörű mozgalmat indított el, hogy a várost övező községekben tájházakat, iskolamúzeumokat hozzanak létre az önkéntes gyűjtések alapján. Így jött létre gazdag gyűjtemény Gyergyócsomafalván, Gyergyóalfaluban, Gyergyószárhegyen és Gyergyóremetén, amelyeknek szakmai felügyeletét a Múzeum látta el.

A Múzeum néprajzi részlege mellett egyre jobban gazdagodott a természettudományi anyaga, az Elekes Mihály által preparált állatokkal, a felvásárolt növénytani gyűjteményekkel, illetve a képzőművészeti kollekciója is, Karácsony János képei mellett Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenő alkotásaival, illetve Elekes Vencel műgyűjtő által a múzeumnak adományozott értékes képzőművészeti gyűjteménnyel. A '60-as években azonban a politikai konjunktúra nem mindig kedvezett a múzeumnak, és vezetőjének. Tarisznyás elkeseredett küzdelmet folytatott azért, hogy a Múzeum ne kerüljön illetéktelen kezekbe, amikor a Párt felsőbb utasítására leváltották múzeum-irányító állásából. 1969-től haláláig újra ő tölti be ezt a funkciót, és igazi éltető erejévé válik ennek az intézménynek.

Tarisznyás Márton temetése 1980. október 11-én

1980. október 9-én, múzeumi dolgozószobájában hirtelen elhunyt, s ezzel az intézmény további sorsa bizonytalanná vált. Halála után következtek a sötét '80-as évek, amikor a Múzeum egyszerű propaganda-intézményévé vált a kommunista diktatúrának. 1984-1994 között az addig önálló múzeum egy alárendelt, elfelejtett alegységévé vált a Hargita megyei múzeum-komplexumnak. A rendszerváltás után, 1990. május 18-án a gyergyói múzeum fölvette Tarisznyás Márton nevét, amelyet hivatalosan 1994-től használ, amikor visszanyeri önállóságát. A nemes gesztust folytatva 1991-ben a tekerőpataki általános iskola is fölveszi ezt a nevet, majd később a gyergyószentmiklósi cserkészcsapat szintén az ő neve alatt működik.

Tarisznyás Márton munkássága

Tarisznyás Mártonnak a néprajz, a történelem iránti érdeklődése már gimnáziumi éveiben jelentkezik, hiszen gimnazistaként már népszokásokat gyűjt. Egyetemi évei alatt a néprajzi kurzusok mellett múzeumi gyakorlatokon is részt vesz, a néprajzi gyűjtést és múzeológiát ismertető fakultatív szemináriumokat látogatja. Egykori tanára, dr. Kós Károly szerint a Bolyai Tudományegyetemen, ahol akkor már nem volt önálló néprajz szak, a történelem-földrajz szakos tanárjelöltséget is azért választja, hogy: "ezzel is majd az idő és tér dimenzióiban látó-gondolkodó etnográfus lehessen... Még diákként tagja volt a szociográfia módszerét is alkalmazó városnéprajzi kutatócsoportunknak, árucsere-néprajzi kutatóutaimon elkísérve pedig módjában volt a tájak közti és népek közti kapcsolatok működésének, valamint a néprajzi jelenségek térbeli mozgásának konkrét érzékelésére. A későbbiek során aztán mindkét irányban kitűnő kutatóterepül kínálkozott számára Gyergyó és vásáros központja, Szentmiklós"- mondja dr. Kós Károly.

Tarisznyás Márton tehát, akinek minden bizonnyal biztosítva lett volna a jövője, karrierje az erdélyi magyar néprajzkutatás fellegvárában, Kolozsváron, az egyetemen vagy valamelyik másik intézményben, vállalja a vidéki kutatómunka hátrányait, és kétségtelen előnyeit is - gyűjtőtevékenységének, kutatásainak, tanulmányainak sokrétűsége arra enged következtetni, hogy a Gyergyó-vidék néprajzi megismerését jellemző addigi űrt már első perctől felismerte, és igyekezett a lehető legátfogóbban eleget tenni a hiányosságoknak. Néprajzi kutatásainak főbb területeit az erdőgazdálkodás és a fa megmunkálásához kötődő foglalkozások, a gyűjtögető gazdálkodás hagyományai, az állattenyésztéshez kapcsolódó foglalkozások (méhészet, vadászat, halászat, pásztorkodás, mészárosság, tejtermékek előállítása, tímárság stb.), a vízhasználat és vízimolnárság, az árucsere (vásárok, tutajozás), valamint a településnéprajz és népi építészet, a népélet (szokások, hagyományok), a gyergyói örménység múltja képezi. Számos, a különböző folyóiratok, tanulmánykötetek hasábjain közölt tanulmánya, ismertető írása tanuskodik kutatómunkájának rendszerességéről, alaposságáról, igényességéről.

Tanulmányait, eredményeit, köztük a Lázár-kastélyhoz kötődő kutatásokat több kötetben tervezte megjelentetni, ám e tervét áthúzta korai halála. Egyetlen tanulmánykötetének, a Gyergyó történeti néprajzának 1982-es kiadását sem érhette meg, könyvét azonban ennek ellenére is máig az egyetlen, az egész Gyergyói-medencét átfogó néprajzi monográfiaként tarhatjuk számon.

Kutatómunkája mellett meg kell említenünk szervezői tevékenységét is. Számos rangos rendezvény meghívottja, előadója volt, ahol Gyergyó legkülönfélébb történeti-néprajzi vonatkozásait ismertetve szólalt fel. Ezenkívül a Gyergyó-környéki falvak értelmiségét is kutató-gyűjtő munkára, néprajzi, történeti gyűjtemények létrehozására buzdította.

Kutatásait, eredményeit, közléseit nemcsak a források alapos ismerete, hanem a tudomány újításai, paradigmaváltásai iránti érzékenység is jellemzi.

Az egyetlen könyvének végén összeállított bibliográfia alapján az ő neve alatt összesen hatvanöt tanulmány, közlés, népszerűsítő írás címjegyzéke szerepel.

A Tarisznyás család

Tarisznyás Márton feleségével és szüleivel

Az örmény származású Tarisznyások a XVII. század végén telepedtek le a Gyergyói-medencében, Gyergyószentmiklóson és Ditróban. "Örmény foglalkozásokat" űzve kisiparosok és kiskereskedők voltak. A Tarisznyás család egy másik ágának leszármazottai ma is élnek Szamosújváron.

Tarisznyás Márton édesapja, id. Tarisznyás Márton (1905)

Tarisznyás Márton családjában többen is értelmiségi pályát választottak, édesapja, idősebb dr. Tarisznyás Márton (1886-1961) jogot végzett, egy darabig tisztviselőként dolgozott, de később, az 1920-as években a rossz anyagi körülmények miatt bátyja üzletébe állt be segédnek. A Tarisznyás család másik sarja, anyai ágon, Tarisznyás Gerő (1891-1952), szintén jogi pályára lép, aki Paks főjegyzőjévé vált.

A Rákosi-rendszer idején azonban a koncepciós Rajk-per ítélet nélküli ártatlan áldozatává vált, és rabkórházban halt meg. Tarisznyás Gerő jeltelen sírban nyugszik, a 298-as parcellában, Budapesten. Ifjabb Tarisznyás Mártont a családban Gerőnek is szólították, ami a nagyapa és a keresztapa iránti tiszteletről és megbecsülésről tanuskodik. Tarisznyás Márton édesanyja, szül. Tarisznyás Lujza (1890-1962) egy másik Tarisznyás család leszármazottja, aki 1925-ben ment férjhez a jogász Tarisznyás Mártonhoz. Érdekes jelenség az, hogy mindkét Tarisznyás család anyai ágon a szintén örmény származású Sáska családból ered.

1933-ban a Tarisznyás család anyagi okok miatt Gyergyószentmiklósra költözik. Az ifjú Tarisznyás Márton (1927-1980) itt kezdi el tanulmányait, 1935-ben, a római katolikus elemi iskolában.

Tarisznyás Márton 1959-ben

Az egyetemi tanulmányok befejezése után Tarisznyás Mártonnak nem sokáig adatott meg a lehetőség, hogy szabadon dolgozhasson, mivel 1952-ben letartóztatják, és közrend elleni felbujtás vádjával ötéves börtönbüntetésre ítélik. Letartóztatásának körülményei mai napig ismeretlenek. Börtönbüntetéséből három évet töltött le, Dobrudzsában, kényszermunkával.

Baráti körben Karácsony Jánossal és nejével, Lázár Alfréddal és nejével

Szabadulása után hazatér, ideiglenesen történelem-katedrát kap Gyergyótekerőpatakon. Egy év után a Gyergyószentmiklósi Rajoni Néptanács kinevezi múzeológusnak, a frissen megalakult Gyergyói Múzeumba. Ebben az időszakban ismerte meg jövendőbeli feleségét, Gáll Juliánnát, akit 1959. őszén vett feleségül.

Tarisznyás Juliánna (1930-2003) rövid ideig tisztviselőként dolgozott, majd állását otthagyva, háziasszonyként, rövidlátásban szenvedő férjének kutatómunkájában segédkezik. Gyakran utaztak együtt múzeumokba, levéltárakba, ahol, megosztva a munkát, "Juckó néni" másolta a latin szövegeket, régi írásokat. Bevallása szerint: "nemcsak gépelgettem, a kutatómunkában is részt vettem. Éppen olyan belépőm volt a múzeumokba, levéltárakba, mint neki... Ha valami kényesebb probléma adódott, mindig kikérte a véleményemet... Ezért tudtam segíteni a szerkesztésben is, amikor a könyv két évvel halála után kiadásra került.

Tarisznyás Márton és neje, 1963-ban, Predeálon

" Az özvegy "Juckó néni" férje halála után is gondosan, hozzáértően próbálta rendszerezni a kutató kéziratait, jegyzeteit, és kisebb tanulmányok megjelentetését is lehetővé tette, a tíz tanulmányt tartalmazó könyv kiadása mellett.

Tarisznyás Márton és özvegye egy életen át a kutatásnak és tudományos munkának szentelte mindennapjait, sok kutató kollégával, baráttal tartva kapcsolatot, közöttük családi barátként a festőművész Karácsony Jánossal és nejével, a kolozsvári dr. Kós Károly néprajzkutatóval, a grafikus Gy. Szabó Bélával, a szobrász Szervátiusz Jenővel.

Tarisznyás Márton családjában nem születtek utódok, szellemi hagyatékát, munkásságát és emlékét az általa létrehozott Gyergyói Múzeum őrzi, ápolja.

Iskola és egyház

Tarisznyás Márton 1941-ben, I. osztályos gimnazistaként

Tarisznyás Márton 1927. november 29-én született Gyergyóditróban, de mivel szülei Gyergyószentmiklósra költöznek, itt kezd iskolába járni, 1935-ben. 1940-ben iratkozik be az állami magyar főgimnázium első osztályába, majd a következő év nyarán magánvizsgát tesz a gimnázium második osztályából. Itt ismerkedik meg a társadalomtudományok titkaival, figyelme egyre inkább a történelem és a földrajz tanulmányozása fele fordul. Tanárai között ott találjuk a néhai Páll Vilmos és Csiszér József történelem-tanárokat. Páll Vilmos így emlékezik egykori diákjára: "...Az osztályban viszont egy törékeny testű, csillogó szemű, fekete hajú diák csendben van, de amikor felelésre kerül a sor, az ő hangja a legbátrabban, a legélesebben csendül. Nagyszerű tanuló volt, osztálytársai, tanítói, tanárai kedvelték, szerették." Gimnazista korában bekapcsolódik a magyar cserkész- és leventemozgalomba is, ahol minden bizonnyal jól teljesítette feladatait.

Tarisznyás Márton 1947-ben, érettségije alkalmával

1947-ben végezte el a gimnázium nyolcadik osztályát, osztályfőnöke Novák Antal mennyiségtan és fizika szakos tanár volt. Ám az anyagi nehézségek és szembetegsége miatt csak egy év múlva, 1948-ban tudott leérettségizni. Az érettségi idején találkozik dr. Gunda Béla néprajzkutató professzorral, aki az érettségiztető bizottság elnöke volt. Kitűnő tudásával és pontos feleleteivel az érettségiző fiatal Tarisznyás Márton felhívta magára a kolozsvári professzor figyelmét, aki később "Gyergyó Orbán Balázsának" nevezte az egykori maturandust.

1948 őszén felvételizett a kolozsvári Bolyai Egyetem történelem-földrajz szakára, ahol olyan jeles tanárokkal, kutatókkal került kapcsolatba, mint dr. Gunda Béla, dr. Kós Károly, Nagy Jenő, Imreh István, Tulogdy János, Vámszer Géza, Molnár István. Ugyanakkor Tarisznyás egyetemi évei alatt, a szünidőkben szezonmunkát is vállal, hogy a tanulmányaihoz szükséges anyagiakat kiegészítse.

Tarisznyás Márton és neje, Tarisznyás Juliánna, Tarisznyás Györgyi és Sáhin örmény pap társaságában, 1970

Tarisznyás Márton már gyermekkorától fogva vallásos nevelésben részesül, rendszeresen részt vesz a római katolikus és örmény szertartásokon, egyházi eseményeken, s ez a neveltetés köszön vissza későbbi munkássága során is.

A szárhegyi Lázár-kastély feltámadása

Tarisznyás Márton kezdeményezésére a helyreállítási munkálatok előkészítése 1963-ban kezdődik. A Gyergyói Múzeum vezetője fáradságot nem ismerve szervezte és irányította minden évben azokat a kutatásokat, vizsgálatokat, amelyek a kastély megmentéséért szolgáltak. Hihetetlen szívósságról tett tanuságot ez a törékeny alkatú ember, amikor sikerült a romhalmaz közvetlen közelében bezáratnia a kőbányát, illetve lebontatnia a termelőszövetkezet gazdasági objektumait, amelyek veszélyeztették ezt a kulturális örökséget.

Tarisznyás Márton kezdeményezésére a helyreállítási munkálatok előkészítése 1963-ban kezdődik. A Gyergyói Múzeum vezetője fáradságot nem ismerve szervezte és irányította minden évben azokat a kutatásokat, vizsgálatokat, amelyek a kastély megmentéséért szolgáltak. Hihetetlen szívósságról tett tanuságot ez a törékeny alkatú ember, amikor sikerült a romhalmaz közvetlen közelében bezáratnia a kőbányát, illetve lebontatnia a termelőszövetkezet gazdasági objektumait, amelyek veszélyeztették ezt a kulturális örökséget.

1977-től, amikor önkényesen megszüntetik a Nemzeti Műemlékvédelmi Igazgatóságot, újra nehéz évek következtek. Ám a Lázár-kastély megmenekült, és kisebb-nagyobb rekonstrukciós munkálatokat ezután is végeztek, melyeknek szervezője Zöld Lajos volt. Zöld Lajos ügybuzgalmának és szervezői készségének köszönhetően a Lázár-kastély túlélte a kommunista diktatúrát. A restaurálási folyamat "hőskorszakában" sikerült helyreállítani a kapuépületet, a déli homlokzatot, a bástyákat, és a hosszú palotát.

Tarisznyás Márton kezdeményezését felkarolva Zöld Lajos képzőművészeti alkotótáborokat szervezett a kastély környezetében, és a kastély1974 óta folyamatosan helyet ad a rendszeresen megszervezett rangos eseménynek.