Szeretettel várunk mindenkit a Tarisznyás Márton Múzeum új kiadványának bemutatójára.
A Vákár P. Arthur: Örmény visszaemlékezések és anekdoták c. kötetet bemutatja Csergő Tibor András polgármester, házigazda Ferencz-Mátéfi Kriszta múzeumigazgató.
Helyszín: a múzeum nagyterme, időpont: 2022. december 5., hétfő, 17.00 óra.
Vákár P. Arthur közíró, lapkiadó, ellenzéki politikus, örmény származású magyar királyi kormánytanácsos. 1879-ben született Gyergyószentmiklóson, apja Vákár Lajos földbirtokos. Középiskolai tanulmányait politizálása miatt több helyen végezte el. 1900–1914 között a Jog- és Államtudományi Egyetem hallgatója Kassán, Budapesten és Kolozsváron, ahol 1916-ban doktorátust szerzett. 1902–1905 között a Budapesti Színiakadémia hallgatója.
Közéleti szerepvállalása korán kibontakozott, a helyi képviselőtestület tagjaként tevékenyen részt vett a város életében, 1904-ben megalapította a Csíkvármegye c. ellenzéki politikai hetilapot, melynek főszerkesztője és a helybeli Kossuth Nyomda tulajdonosa volt 1918-ig. 1908-tól Gyergyószentmiklós várossá fejlesztésének előharcosa, írásaival jelentősen hozzájárult Gyergyószentmiklós várossá válásához és gazdasági fejlődéséhez.
1918 decemberében a román hatóságok elfogták, a kivégzéstől megmenekült, de el kellett hagynia szülőhazáját. 1918–1920 között megszakításokkal Budapestről folytatta a Csíkvármegye szerkesztését és kiadását. A Trianon utáni Magyarországon a gyűlöletmentes Erdély gondolatát terjesztette, az erdélyi menekültek támogatójaként. 1919–1923 között az Országos Menekültügyi Hivatal miniszteri biztosa volt, és Gr. Bethlen István támogatásával megalapította az Erdélyi Menekültek Segítő Hivatalát. A Székely Nemzeti Tanács Külügyi Tanácsa igazgatósági tagjává választotta. 1920–1945 között a budapesti lapok és az amerikai magyar sajtó állandó munkatársa politikai és államgazdasági cikkeivel.
A második világháború alatt erdélyi politikustársaival Erdély és Gyergyó ipari-gazdasági fellendítésén munkálkodott. A háború végén kiállt az erdélyi menekültek ügyeiért. Szülővárosába visszatérve politikailag elszigetelik, ahol a család vagyonának államosítását követően hunyt el 1958. február 11-én.
Az Örmény visszaemlékezések és anekdoták írását 1951-ben kezdi. Általa betekintést nyerhetünk a gyergyószentmiklósi polgári életbe, a városiasodás nehézségeibe, az örmény-székely együttélés sajátosságaiba, abba a környezetbe, melyet így jellemez: „…Gyergyószentmiklós a múltban, egészen a világháborúk kitöréséig, amikor is örménysége kitelepülés és menekülés folytán megtizedelődött, kis Budapest, kis Párizs volt.” A gyergyószentmiklósi polgárosodás és városiasodás kezdeteit gyermekkori emlékeiből idézi, felnőttként annak tevékeny résztvevője és alakítója volt, míg a XX. század eseményei nem kényszerítették távol szülőföldjétől, ahová csak élete alkonyán térhetett vissza.
