Gyűjtemények

Régészet

A Tarisznyás Márton Múzeum régészeti gyűjteményének kialakulása az 1952-es évre vezethető vissza, amikor a Marosvásárhelyi Múzeum adományaként mintegy 50 tárgy került hozzánk: nagyrészt őskori és római kori kerámia (köztük 9 db. Terra sigillata), egy réz és egy bronz balta, két kőbalta, két orsógomb, néhány szeg és egy töredékes sarló. A gyűjtemény gyarapodásához jelentős mértékben hozzáárult névadónk, Tarisznyás Márton, aki a környező múzeumok régészeinek (Székely Zoltán – Szentgyörgyi Múzeum, Molnár István – Keresztúri Múzeum) közreműködésével 1963-tól több ásatást végzett a gyergyószárhegyi Lázár kastély területén az 1970-es évekig. Itt több éves szünet után 1999-2004 között kapott új lendületet a régészeti kutatás, elsősorban az intézményi keretet biztosító Csíki Székely Múzeumnak köszönhetően.

2007-ben, Demjén Andrea régész-muzeológus alkalmazásával került igazán kedvező helyzetbe a gyergyói archeológia ügye, amikor végre régésze lett a múzeumnak. Az ekkortól indult régészeti terepbejárásoknak, felügyeleteknek és ásatásoknak köszönhetően az utóbbi évtized kutatásai látványos és újszerű eredményeket produkáltak, több korszakot (a paleolitikumtól az újkorig) és tudományterületet is érintve.

A régészeti gyűjtemény ma már több mint 85.137 (leltározott) tárgyat foglal magában, nem számolva a két Tászok-tetői kőtömböt, ami jelenleg az udvarunkon van kiállítva. Ennek mintegy 74,7%-a különböző ásatásokból és terepbejárásokból származó kerámia és kályhacsempe töredékekből áll (63.598 db). Jelentős mennyiségű paleolit kőeszközt és magkövet is őrzünk a 2011-2012- es maroshévízi kutatásoknak köszönhetően (5.328 db).

A legtöbb tárgyunk a középkorból származik, a szárhegyi Lázár-kastély területéről (XIV-XVII. század), köztük I. (Nagy) Lajos dénárjával (1373-82), de jelentős népvándorláskori leletanyagot is őrzünk Szárhegyről (főként a Bástya-Társas udvarán 2011- 2013 között folytatott kutatásoknak köszönhetően), mely a III-IV. századra keltezhető, és az itt megtelepedett gótokkal hozható összefüggésbe. Gyergyóújfaluból 2008-ban került be jelentősebb mennyiségű régészeti lelet (371 db), 3 teljes emberi csontvázzal együtt, a római-katolikus templomban végzett feltárásnak köszönhetően, köztük III. Sigismund lengyel király 1623-as érméje. 2009-ben a gyergyótekerőpataki templom udvarán folyó munkálatok régészeti felügyeletéből egy párta gyöngyei kerültek be, itt 11 modern kori sír bolygatódott meg. A terepbejárások során talált emlékanyaggal együtt összesen 510 db. tárgy szerepel itteni lelőhellyel a leltárkönyvünkben (ebből 107 db. XV-XVIII. századi kerámiatöredék).

Kályhacsempe Gyergyószárhegyről

Hasonló korú leletanyag került gyűjteményünkbe a gyergyóalfalvi plébániatemplomban 2010-ben és 2015-ben végzett kutatások eredményeként (összesen 153 db), némi antropológiai anyaggal együtt (2 teljes és 19 részleges csontváz). Gyergyóditróból a csatornázási illetve vízvezetési munlálatok régészeti felügyeletének (2007-2009) és terepbejárásoknak köszönhetően került 419 db. tárgy hozzánk, ennek nagyrésze szintén XV-XVIII. századi kerámia és kályhacsempe töredék (383 db). Gyergyószentmiklós területéről és a város központi részében található Szent Miklós plébániatemplomból összesen 5112 db. XVII-XVIII. századi lelet került leltárba (ebből 3077 db. emberi csont). Kiemelkedő egy Kölnből származó XVIII. századi kegyérem. A város keleti végén található Both várának területén a 2009 és 2016 között folytatott régészeti kutatások eredményeként összesen 138 tárgy került felleltározásra (ebből 54 állatcsont). Az ásatási megfigyelések és a szénizotópos ( 14 C) vizsgálatok alapján a vár legkésőbb a XIII. század végére felépült, pusztulását vagy bontását pedig III. Zsigmond lengyel király (1587-1632) 1624-es ezüst érméje keltezi.

A Gyergyószentmiklóstól mintegy 12 km távolságra északra lévő pricskei erőd a Pricske-tetői út mentén található, mely a középkor folyamán kelet felől a Kis-Beszterce völgyén át a Tölgyesi-szoroson keresztül vezetett a Gyergyói-medencébe. Az útvonal használatát tanúsítja az itt előkerült XIV. századi pallos és egy XVI. századi szórványlelet (nyílhegy). Az 1700-as évek elején épült erőd területéről 2013-ban és 2016-ban összesen 1505 lelet került a gyűjteményünkbe (ebből 1473 kerámia és kályhacsempe és 3 pipa töredéke). Az erődtől északkeleti irányba mintegy 1,5 km távolságra elhelyezkedő vesztegintézet területén 2009-ben kezdődtek a régészeti kutatások, a Kőházak elnevezésű helyen. Innen 2016-ig összesen 13.716 beleltározott tárgy került a múzeumba, ebből 8364 kerámia és kályhacsempe töredéke, 2549 állatcsont, 1571 fém, 951 üveg töredék, 1 érme (Mária Terézia 1780-as rézkrajcára), valamint 15 teljes és 98 töredékes pipa.

A pricskei ásatásokból származó cseréppipa-töredékek

Néprajz

A múzeum alapításával egyidőben elkezdett néprajzi gyűjteménygyarapítás a múzeumalapító Tarisznyás Márton által meghatározott koncepció alapján történt. Tarisznyás nagy hangsúlyt fektetett az erdő néprajzára, valamint a különböző népi mesterségekre, ezek között a térség örmény lakosságának örökségére is. Így a néprajzi gyűjteményünk fontos részét a mesterség-kollekció képezi.

Az erdőkitermelés, ácsmesterség, asztalosság, kádárság, kerekesség eszköztára a fafeldolgozáshoz, famegmunkálás finomabb és durvább fázisaihoz szükséges szerszámok reprezentatív darabjait tartalmazza.

Asztalospad szerszámokkal

Kerekesmester esztergapadja

A pásztorkodás témaköréhez tartozó tárgyakkal az esztenavilág mindennapjait, főként a tejtermékek előállítását rekonstruálhatjuk.

Pásztorkodás eszközei

A kovácsmesterség, mészárosság, tímárság, kalaposmesterség, kefekötés és egyéb kuriózumok fennmaradt tárgyi világa szintén reprezentatívnak mondható. Ezen eszköztár ugyanakkor egy olyan összefüggő eszköztárat vonultat fel, ahol jól látható az egyes mesterségek közötti kapcsolatrendszer: a mészáros szolgáltat alapanyagot a tímárnak, aki állati szőrrel látja el a kalapost és kefekötőt, és mindannyiuknak a kovács készíti el a szerszámokat.

Kalaposmester asztala és eszközei

Kovácsszerszámok

Emellett fontos megemlíteni az egyre gyarapodó lakberendezés- és háztáji gazdálkodás-kollekciót, mely a 20. század első felének paraszti életmódjába nyújt betekintést. Az utóbbi években jelentősen nőtt a népi bútor-kollekciónk, melyben nemcsak a hagyományos festett darabok kapnak helyet, hanem újabb típusúak is, melyek a helybéli mesteremberek keze által készültek. 2016-ban különleges, telejsen egyedi darabokkal is bővült gyűjteményünk, a tekerőpataki kerekesmester, Bálint István gyökérből készített bútorai által.

A 2000-es évektől új lendületet kapott a textilgyűjteményt, mely jelenleg több mint 800 darabot számlál. Ennek egy jelentős része a Gyergyó vidékének hagyományos öltözködéskultúráját reprezentálja, ebből 2006-ban állandó kiállítást is megnyitottunk.

A múzeum udvarán nagyobb néprajzi objektumok is helyet kapnak, a szabadtéri kiállítás számos technikatörténeti jelentőségű tárgyat vonultat fel. Néhány betelepített parasztház is várja a további fejlesztéseket: az 19. század második feléből származó gyergyószentmiklósi Madaras-ház és székelykapu, a tekerőpataki, pitvaros, háromosztatú Palkó-féle ház, a ditrói Kinda-malom a malomszerkezettel és a molnárlakással, valamint a gyergyószentmiklósi Selyem-udvarról származó kéthelyiséges lakóház.

Képzőművészet

A Tarisznyás Márton Múzeum 1622 darabot számláló képzőművészeti anyagának jelentős részét a festmények, grafikák és rajzok alkotják, ezen belül két nagy gyűjtemény foglal helyet: a Karácsony János-hagyaték és az Elekes Vencel gyergyószentmiklósi műgyűjtő gyűjteménye.

Karácsony János önarcképe

Utóbbi 1981-ben ajándékozott a múzeumnak jelentős, 669 darabot számláló kollekciót, mely magába foglal 498 darab ex librist, 171 festményt és két szobrot. Emellett megemlítendő az Incze Ferenc kollekció, amit a művész örökösei letétbe helyeztek a múzeumnál 2012-ben. Ez az anyag egyedi szürrealista festményekből áll, amiken néhol fellelhetőek az expresszionizmus jelei: 94 festmény, 127 szénrajz, 202 vázlat és számos személyes tárgy található ebben a kollekcióban.

A Karácsony János gyűjtemény törzsanyagát főképp a Gyergyószentmiklósról és környékbeli falvakról készült rajzok és akvarellképek képezik, ugyanis Tarisznyás Márton kezdeményezésére a művész körbejárta a környező helyeket, megörökítve azok emlékeit, történelmi eseményeit, utcáit, értékeit. Ezek mellett helyet kapnak olajfestmények is, amelyek szintén a Gyergyószentmiklós környéki tájakat, embereket ábrázolják. Fellelhetőek  a Karácsony János gyűjteményben továbbá a természetrajzi és néprajzi gyűjtemény kiállításaihoz készült installációs rajzok és díszletek is. A legújabban vásárolt Karácsony János-festmény egy 1942-ben készült olajfestmény, aminek a címe „Kislányka virággal”, mérete 70cm X 59.5 cm.

A képzőművészeti gyűjtemény legrégebbi darabjai közé tartoznak a XVI. században készült angyalszobor és a XVIII. századi Szent Apollónia szobor. Mindkettő fából készült, alkotói ismeretlenek. A kortárs képzőművészek közül többek között megtalálhatóak Gál Éva Emese, Imets László grafikái, Márton Árpád, Gaál András, Șerban Silvia, Búzás András festményei, Balogh Péter, Szervátiusz Jenő és Burján Emil szobrai. Az Elekes Vencel gyűjteménybe tartozó ex librisek között előfordulnak Andruskó Károly, Antal Imre, Borge Ewi Carlson, Deák Ferenc, Dinnyés Ferenc, Illy Franz, Klein Ervin,Varga Edit, Várkonyi Károly alkotásai. Egy ugyancsak ismeretlen alkotó munkája az 1906-ban készült Lázár István gróf portréja, ami hiányos állapotban maradt fenn. Jelentős helyet foglal el a gyűjteményben a realista stílust képviselő Gy. Szabó Béla grafikasorozata, ami főleg Erdélyi várakat ábrázol, valamint Torró Vilmos ex librisei, és Vámszer Géza tusrajzai, aki Karácsony Jánohoz hasonlóan a városról és környező falvakról készített dokumentációs anyagokat.

 

Karácsony János: A Selyem-utca (1957)

 

Vákár Tibor rajza a főtérről (Május 1 utca - 1961)

 

Gál Éva Emese: A gyergyói múzeum (1988)

Természettudományok

...

Ez az oldal cookie-kat használ. Az oldal böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. Olvass tovább